NEKED MI JUT ESZEDBE, HA EZT A SZÓT LÁTOD:

RUNLOVERS

AZ ALLRYS CSAPATA FONTOSNAK TARTOTTA, HOGY TERMÉKEIKKEL AZOKAT AZ AMATŐR SPORTOLÓKAT IS MEGSZÓLÍTSA, AKIKNEK NEM KIFEJEZETTEN A FOLYAMATOS VERSENYZÉS A CÉLJUK, HANEM A MOZGÁS SZERETETE.

 
ISMERJÉTEK MEG  BAJUSZ ORSI ÉS PINTENICS GYŐZŐ TÖRTÉNETÉT:

 
Swiss_2022

16 év fallabda után kiszabadultam a természetbe.
Futok lassan már 7 éve.  Ebből 6 éve terepen, ahova a férjem csábított el. 

Nem, nem olvadnak rólam a kilók, amióta futok. Persze sokat alakult a testem. Mivel állandó súly problémákkal küzdök, és a teljesítményemet is szeretném növelni, megkerestem MacPherson Évát és segítséget kértem tőle. Az Allrys termékeiről tőle hallottam először.

Abszolút hobbi futóként persze próbálkoztam már gélekkel, de egyikkel sem estem szerelembe. Tucat ízük van, édes és túl sok(k). Aztán kipróbáltam az Allrys termékeket. Emlékszem a zöldet ettem először egy hosszú futás alkalmával. Az íze és állaga mellbevágó volt (pozitív értelemben). Végül az áfonyás lett a kedvencem, a rizsdarabkák miatt imádom.

Nem vagyok már csitri, nem állok versenyeken dobogón, nem hajszolom az eredményeket, „csupán” élvezni szeretném a mozgást, futást és természetet. Mégis fontos, hogy mivel frissítek egy-egy hosszabb (20km feletti) futás alatt. Nekem az Allrys rendhagyó ízei beváltak, már csak ezt használom.

 

 

Pintenics Gyôzô vagyok, akkor születtem, amikor az elsô olyan mûholdat pályára állították amely feladata volt hogy a világon elôször üzembe helyezzék a GPS szolgáltatást, ami az alapja volt a mostani sport órák helymeghatározó rendszerenék. Szóval születésemkor minden adott volt, és kellô motivációt adott a világ, hogy a természet útjait felfedezzem, de ezzel akkor még várni kellett. Szüleim és tágabb családom adták meg az elsô löketet azzal, hogy sokat kirándultunk legtöbbször a betyárok hazájában, a Bakonyban. Mire középiskolás lettem az aktiv testmozgás az életem része lett a röplabda által Gyôrben, a Jedlikben. S ez el is kísért jópár éven keresztül. Majd jött egy hosszú szünet és egy borongós októberi végi napon 2016ban az elsô futás tört meg a jég. Akkor a mérleg: 3,86 km volt, s az utazás elkezdôdött…. Legyen forró nyár, -13 fokos téli hajnal, szakadó esô… megyek és megélek minden kilométerét a futásnak. Mára már az aszfaltos futások csak a kötelező tréningek, vagy éppenséggel üzleti utak alkalmával “gyors városnéző futások” és nagyritkán amolyan állapotfelmérő futás ként van benne a mindennapokban. Az út mindig a hegyre az erdőbe visz, s a terepfutás az ami teljesen kikapcsol (amikor érezni a fák, az ázott avar illatát, a gördülö kövek hangját, a vadállatok látványát). Multinál dolgozva egyfajta kihívás a kihívásban hogy az edzésekre, én időre hogyan jusson idő. Egyfajta mindennapi logisztikai feladat, kihívás. A testmozgás számomra önmagam legyőzése, a természet, hegyek tisztelete, egyfajta megújulás. Nem gondolom magam se amatőr élsportolónak, se profi hobbi futónak, csak futok, mert a flow érzés megtalálása egyfajta egyensúlyt ad. Nem a kilométereket számlálom, csak azt tartom szem előtt, hogy a kellő fittség meg legyen az ultrázáshoz. 2019 májusában futottam életem első terep maratonját s egy hónappal később az első ultrámat. Az elmúlt 3,5 évben 15 ultrát abszolváltam, köztük az eddigi leghosszabb 105km-t. Számomra ez az érzés az, amikor a 4dik dimenzió, mint tényezô megszûnik, s önmagamból “kilépve (mint a mozivásznot, amikor a megállított schnitt egy másik szemszögbôl életre kel), szemlélem a megállított mozgó világot. Feleségemmel gyakran futunk együtt, amolyan közös hobbi, kint lenni a szabad levegőn, felfedezni a természetet, s gyakran barátainkkal is szervezzük az utazásainkat. El is neveztük magunkat RUNLOVERS-nek.

 

Beszámolóikat az alábbi közösségi oldalakon folyamatosan nyomon követheted:

Facebook-Runlovers
Instagram- Runlovers

Scroll to Top